Vitorlázók a Hármashatár-hegyen

A kiszolgáló épület érkezési oldalán egy színes felirat szinte azonnal tudatosítja bennem, hová is érkeztem: „Repülőtér! A demokrácia itt véget ér!” – imígyen szól a lakonikus figyelmeztetés a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület repülőterén a Hármashatár-hegyen.

Az állítólag úgy történt, hogy Rotter Lajos, aki 1929 nyarán ott volt Farkas-hegyen a magyar vitorlázórepülés megszületésénél, s ott teljesítette 1931-ben a “C” vizsga feltételeit, a kiképzés közben a budai hegyeket járta, s hosszú horgászbotra kötött papírcsíkokkal tanulmányozta a levegőáramlatokat. Így találta meg Európa egyik legjobb lejtőrepülő terepét a Hármashatár-hegyen.


Highslide JS

Azt, hogy vajon hányan sajátították el itt a repülés alapjait azóta, sajnos nem sikerült kiderítenem, de azt hamar megtapasztaltam magam is, hogy igaz az itteniek által oly büszkén emlegetett mondás, mely szerint, aki itt megtanul repülni, az a Világon mindenütt jól fog repülni. Nem csak a remek közösség, a családias hangulat, a repülőtér katlanban-fekvése és egyéb más adottságok miatt, hanem inkább amiatt lehet ez így, hogy magának a leszállópályának is ezer féle lejtése van.

„Nem itt rendezem az első magyarországi Golf Világkupa Döntőt gebinben, az tutti!” – döntök, miközben a startra tartunk. Az, hogy a startra se csak úgy kimegyünk, már fényesen jelzi, hogy a repülésben egymásra van utalva mindenki. Azonnal befognak ugyanis engem is a vontatáshoz. Egy Góbét viszünk és nekem a gép bal szárnya előtt menve az a dolgom, hogy ha megszaladna a gép az egyenetlen talajon, akkor visszatartsam.

Meg később az is, hogy a vontatókötelet kioldjam. Mivel a vontatást (meg a csörlőkötelek visszahúzását és még ezer egyéb szaladást) egy kiszuperált járgánnyal végzik, így inkább mi szaladunk. A tempó okán a jó kilométer megtétele egyben bemelegítésnek is elmegy a hepehupás talajon. Tesszük is a váltó és a gáz kezelésére vonatkozó javaslatokat a sofőrnek…


Highslide JS

A starton azután Szilágyi Endre, a közel ötszáz tagot soraiban tudó Műegyetemi Sportrepülő Egyesület Vitorlázórepülő Szakosztályának vezetője mutatja be az egyesületet és a vitorlázókat. A gépészmérnök végzettségű „Bandi” egyébként főállású repülőoktató. Nem a vitorlázóké az egyetlen szakosztály, van még motoros könnyű repülő, motoros sárkányrepülő, függő repülő (gyalogsárkány), siklóernyős és hőlégballon szakosztály is. Meg használják a repteret modellezők és kite-osok is.

A barátság – no meg jól felfogott egyéni hiénázási lehetőségeim – megtartásának érdekében fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szakosztályok felsorolásának általam egyénileg eldöntött sorrendje semmiféle rangsort nem jelen! A vitorlázórepülőkre visszatérve Banditól megtudom még, hogy a szakosztályuk aktív tagjainak száma nyolcvan, alapvetően kiképzést folytatnak, de azért a nyolc aktívan versenyző pilótájuk közt van többszörös országos bajnok oktatópilóta is.

A kiképzés azt jelenti, hogy a „nulláról” induló növendékek az elméleti tanfolyam sikeres befejezése és a vizsgák letétele után az első bizonytalan szárnypróbálgatástól az önállóan repülésig jutnak el. Vagyis, ha sasok még nem is, sasfiókok már lehetnek, hogy azután rengeteg anyagi ráfordítás árán, tanulással, lemondással és alázatos áldozatvállalással elérhessék egyéni céljukat a repülésben. Ahhoz viszont rengeteg iskolakört kell legyártania mindenkinek, az egyéb ellenőrző feladatokról nem is beszélve, úgyhogy az üzem folyamatos azalatt is, amíg beszélgetünk. Összeszokottság, profizmus van. Vannak csípős megjegyzések is, de a növendékek tudják, hogy mindig az ő érdekeiket nézik és védik az oktatók, még ha esetleg repülés helyett sakkozni, esetleg követ törni küldik is inkább a delikvenst.

3as6hegy-start.jpg3as6hegy-szilagyie.jpg

Ahhoz, hogy valaki vitorlázógéppel a levegőbe emelkedjen, minimum hat embernek össze kell jönnie, mert vagy vontatni kell, vagy csörlőzni. Azon túl még ki kell adni a szolgálatokat is, amelyeket egyébként mindig a már tapasztalatot szerzett, megfelelő vizsgákkal rendelkező klubtagok láthatnak el.

A csörlő kezelőnek például „C” –vizsgával – mint alapfeltétellel – is rendelkeznie kell a csörlőkezelői vizsga letételéhez. De ez így igazságos, mert valakinek akkor is a csörlőn kellett ülnie, vagy a starton kellett szolgálatot adnia a tikkasztó hőségben, amíg Ő megrepülte a „C” szintet.

Egy átlagos nap a pontosan reggel 8-kor végrehajtott sorakozóval indul. Az eligazításon mindenki megkapja a faladatát, beosztják a szolgálatokat, véglegesítik a repülési tervtáblát, ellenőrzik a személyes okmányok meglétét, egyéni egészségi állapotot. A starthely berendezése, gépek startra vontatása, előkészítése, átvétele után általában 9-9.15 körül száll fel az első gép. Ha minden jól megy, 120 startot tudnak végrehajtani egy napon.


Highslide JS

Az üzem végén természetesen sorakozó van, ahol megtörténik a kiértékelés. Aki esetleg fordulóponthoz érkezett volna, annak elverik a többiek – mindig csak a magasabb vizsgával rendelkezők – a hátsóját, ünnepelnek, beszélgetnek kicsinyt és irány a pihenés. Ebből is látszik, sokat kell áldoznia annak, aki szereti a repülést. Dehát lehet azt nem szeretni???

Hogy milyen érzés Hármashatár-hegyen repülni? Azt ki kell próbálni! Aki teheti, jöjjön ki! – jelenti ki határozottan Bandi, majd rohan, mert ezer még a tennivaló, például elő kell készíteni délutánra a molinót, amit majd a Gawron-nal egy esküvő tiszteletére vontatni fog.

Engem meg rábíz Rácz Lacira, de hiénázásom az RF-5-tel már másik történet.

paintair_seta.jpg

Korábbi anyag:
Apa – fia pilóta vetélkedő

Címkék: repülőtér    sport    vitorlázók

1 hozzászólás

  1. Repülni jó » Pozitív élmények – RF-5

    2008. július 2. @ 10:46

    […] anyagaink: Vitorlázók a Hármashatár-hegyen Apa – fia pilóta […]

Szóljon hozzá!

STA TRAVEL