Alagút a reményhez

Ki gondolná, mi mindenre jó egy repülőtér eredeti funkciója mellett? A délszláv belháború befejezése után többször is jártam Bosznia-Hercegovinában, azon belül megfordultam a fővárosban is. Mindig megfogott az a vallási, etnikai sokszínűség, amit Szarejevóban láthattam. A városban évszázadokon át nagyon jól, békében elvolt egymás mellett szinte az összes nagy világvallás. Mígnem…

A belháború őrületét Szarajevó sem kerülhette el. Olyannyira nem, hogy később annak szimbólumává is vált. Sajnos a körbezárt, lerombolt éhező Szarajevó képeit közvetítették sokáig a hírügynökségek. A hosszú bezártságban egy halvány reménysugár volt csak, egy bosnyák utászok és civilek által hosszadalmas, kemény munkával megépített kicsiny, de roppant hasznos alagút. Egy alagút, ami a repülőtér alatt, annak takarásában épült meg és üzemelt.

Két oldalról kezdték meg ásni, többnyire embertelenül nehéz körülmények között, keményen konspirálva, nehogy a várost körbezáró erők tudomást szerezzenek az életet jelentő köldökzsinór létezéséről. A dél-nyugati oldalon egy magánháztól kezdték meg ásni, míg a nyolcszáz méterre lévő túloldal a repülőtér egyik épületénél volt.

Csak a legegyszerűbb, ősi technikák álltak rendelkezésre, meg a lelelmény az emberi erő és elszántság. Nyolcszáz méter hosszú, alig több mint másfél méter széles és embernél kicsinyt alacsonyabb belmagasságú volt. Elkészülte után szállítottak rajta keresztül szinte mindent a védők. Meg közlekedtek. Akinek tudomása volt a létezéséről, használta beszerzésre, munkába járásra.

tunel1.jpgtunel4.jpg
tunel3.jpgtunel2.jpg
Nagyítható képek a mementóként maradt alagútról

Használták a védők is a csapatok átcsoportosítására. Rajta keresztül indult harcba sok bosnyák férfi a körbezárt városból. Vittek benne sebesülteket, gyógyszert, kötszert, élelmet, élőállatot, szinte mindent, amit lehetett és amit csak a képzelet elbír. Meg persze, ami befért. Ami nem, azt szétszedték.

Vagy vitték a nagyobbon, mert a sikere láttán épült még egy nagyobb alagút is, de az mire elkészült, már vége lett a háborúnak. Futott benne egy kezdetleges sínpár, hogy nehéz terheket is átjuttathasson. Az villanyáramtól megfosztott Szarajevó kórházának rajta keresztül vitt életeket mentő elektromosságot egy 20 kilovoltos vezeték.

Akinek Szarajevóban kellene leszállnia esetleg nehéz géppel, annak sem kell ma már aggódnia, az alagút ugyanis mára már nem létezik, emlékét csak egy pár méter hosszú – magánszorgalomból megtartott – darab őrzi a repülőtér kerítésén kívül.

paintair_seta.jpg

Korábbi anyagok:
Koszovó – második rész
Koszovó – első rész

Címkék: katonai    külföld    repülőtér

Szóljon hozzá!

STA TRAVEL