A repülőgépek légi utántöltése (AAR – Air-to-Air Refueling) sokkal régebben foglalkoztatta a repülő embereket, mint azt sokan gondolnák. Már Endresz György és Magyar Sándor is kereste a légi utántöltés lehetőségét, amikor első magyarokként átrepülték az Óceánt Justice for Hungary nevű gépükkel. Eredetileg ugyanis leszállás nélkül akartak Detroitból Budapestre repülni, egy Új-Foundlang fölötti légi utántöltéssel. A tervet később elvetették, így „csak” az Óceán-repülésben arattak maradandót.

Napjainkban a légi utántöltést szinte kizárólag csak a katonai repülésben alkalmazzák, abban viszont egyre szélesebb körben. A korszerű utántöltő konténerek (no meg a fejlett navigációs eszközök és robot-pilóták) segítségével ma már a vadászgépek is nagy biztonsággal képesek üzemanyagot átadni egymásnak egy-egy fontosabb harcfeladat végrehajtásakor.

Ebben az esetben csak a tüzelőanyagot fogadó gépnek kell utántöltő-csonkkal rendelkeznie. Ezt a módszert alkalmazták zseniális szervezéssel együtt annak idején az RAF Hurricanjai a Falkland- (Malvin) szigetekért folytatott háborúban. Más esetekben egy speciálisan erre a célra átalakított repülőgép fedélzetéről történik az alkalmas gépek feltöltése.

Jelenleg két elterjedt módszert alkalmaznak, a konténeres megoldásnál a hajlékony tömlős, kisebb teljesítményű, míg a tanker-gépeken merevcsöves, nagy teljesítményű megoldás az elterjedt. Ez utóbbiak egyszerre több – általában három – repülőgépet is képesek feltölteni.

A légi utántöltésre első sorban a hatósugár megnövelése, (pl. légtérellenőrzés) a repülőgépek terhelhetőségének növelése, (pl. nukleáris csapásmérők) illetve a levegőben tartózkodás meghosszabbítása érdekében (járőrözés) van szükség. Ma már hadászati bombázóktól a helikopterekig alkalmaznak légi utántöltést, a módszer egyre jobban terjed a kisebb országok légierejében is.

Magyarország első ilyen képességgel rendelkező vadászgépe a Gripen, amely jövőre áll hadrendbe.

Korábbi anyagunk:
Vizről sugárhajtással felszállva