Első önálló motoros repülésem

Két történetet kellene leírnom, hiszen az igazi első repülésem 15 évesen történt vitorlázó repülőgéppel, ám a repülést sajnos abbahagytam 18 évesen és hosszú évek állandó sóvárgása után kezdtem újból, de akkor már motorossal.

Így 2000 nyarán elkezdtem motoros pilóta kiképzésemet Dunakeszin a Malév Pilótaiskolában. A típusválasztás rögtön nagy kérdés elé állított, hogy az amerikai, vagy a „keleti” technikát válasszam. A Cessnák mellett szólt, hogy utána úgyis ezen a vonalon halad az ember általában, és a repülésben az amerikai csomó/láb/mérföld mértékegységek használatosak. Ugyanakkor a Zlin egy szebb, erősebb, igényesebb repülőgép, állítható légcsavarral, kompresszorral, amit ki is kell rendesen szolgálni. Végül a Zlin-142 mellett döntöttem és ezt később sem bántam meg, mert igényességre és pontosságra nevelt.
hzs1.jpg
A képzés elkezdésével az izgatott a legjobban, hogy mikor fogom én vezetni a gépet. Ez elég gyorsan megoldódott, hiszen már az első repülésnél oktatóm azt mondta, „tudsz te már repülni Góbéval, ez is menni fog”, úgyhogy már az első felszállás is egyedül ment. Több mint tíz év kihagyása után, nem mondhattam, hogy a kezemben van a repülés, de nagyon otthonosan éreztem magam rögtön a gépben. Szerencsére olyan oktatókkal repülhettem együtt, akikben megvan az a csodálatra méltó figyelem, türelem és gyors reakcióidő, hogy az utolsó előtti pillanatig hagyja a növendéket egyedül vezetni, és csak akkor nyúl bele a vezetésbe, ha mindenképpen szükséges.

Highslide JS

Most is előttem van a kép, ahogy leszállás előtt éreztem a mocorgást mellettem, hogy gyorsabban odaérjen a kéz a kormányhoz ha kell, és az elemelkedés után a nyugodt hátradőlést. Ez nagyon fontos dolog, hiszen ha ketten vezetik a gépet egyszerre, nem tudni, hogy mi az, amit a gép és mi az, amit a másik „húz bele”. Az első felszállások főleg légtérrepülések voltak a levegőhöz szoktatás miatt, de én nagyon élveztem minden pillanatát, nem nagyon kellett szoktatni hozzá. Kötelező rész a dugóhúzóból való kivétel gyakorlása, ami számomra legnagyobb örömet okozta. Később a típusátképzéseknél is mindig a kritikus helyzetek gyakorlását vártam a legjobban.

Ezek után áttérhettünk az iskolakörre. Azért azt el kell ismernem, hogy az első iskolakör lerepülése után egy kicsit lelohadt az önbizalmam, mert úgy éreztem, hogy annyi mindenre kell figyelnem, hogy ezt sohasem fogom megjegyezni. Persze ezt később mindenki megtanulta, de a mai napig úgy tartom, hogy az iskolakör pontos és igényes lerepülése egy állandóan gyakorlandó feladat. Egy oktatóm elemezte legutóbb, hogy az iskolakörön a motoros repülés minden eleme megtalálható (fel-, leszállás, emelkedő és süllyedő forduló, irány-, távolságtartás, stb.) és aki ezt mindig tökéletesen pontosan, ugyanúgy meg tudja csinálni, az tud igazán szépen repülni.

Highslide JS

Végtelen számú iskolakör és körülbelül húsz óra repülés után, egyszer csak elém állt az oktatóm és azt mondta, hogy most már elküldene egyedül is repülni. Ilyenkor azért az ember szívverése és a szája széle is felfelé húzódik. Főpilótai ellenőrzés után (amikor szerencsére megint dugózhattunk), leszállás után összekötöttük a jobb ülés ötpontos hevederét, és visszagurultam a várópontra, immár egyedül.

Az első egyedüli felszállást sosem fogom elfelejteni, de szerintem ezt senki nem felejti el. Mikor a felszállás után a fékszárnyat behúztam, szívótérnyomást, fordulatszámot visszaszabályoztam, jelentést elmondtam, akkor tudatosult, hogy nem ül mellettem az oktató, egyedül vagyok.

Valahogy akkor érzi az ember, hogy egy álom beteljesült.


A videó elején megismerhetik Horváth Zsoltot is

A címben írt első repülésből szerencsére sok van, nagy élmény az első egyedüli útvonalrepülés, az első műszerrepülés, az első kétmotoros repülés, az első farok kerekes repülés. Ezért olyan szép a repülés, mert hiába csinálja már több repülőgép tipuson több mint 250 órája az ember, nincs két ugyanolyan felszállás, mindig van benne valami új élmény.

Horváth Zsolt pilóta,
mobil: 30 427 427 2, e-mail: zsolt@chello.hu

Korábbi anyagunk:
Első repülésem

Címkék: első repülésem

Szóljon hozzá!

STA TRAVEL