Repülni jó helyek a világon – a Szahara

helyeksorozat.jpg
Repülni jó. Mindegy mivel, mindegy hová, avagy milyen messzire, milyen magasan és az is mindegy nagyjából, hogy mi fölött. Repülni jó. Mindegy kivel. Mert aki repül, az megbízható. Az ok, a cél is mindegy. Repülni jó. És a katonaember általában többet repül, mint az átlag.

HITVALLÁS

A katonaember többet repül. Indokolja ezt a technika, a szükségesség, lehetőség és az idő. Katonára itthon (Hál’ Istennek!) csak kevés, kivételes esetben van szükség. Ha mégis, akkor repül segíteni a társadalomnak, ahonnan vétetett. Ha kell, komoly kinézetű harci madarak szállítanak sebesültet, szakértő szemlézőt, vakcinát, vagy tüzet oltó anyagokat, szomorú, de szép fehér homokzsákokat zabolázni a folyókat.

Az élet úgy hozta, hogy a ma itthon katonának álló messzire repül válságot megelőzni, békét fenntartani, hivatást,- türelmet- és szakmát gyakorolni. Ezeken az utakon akkor, ott abban a pillanatban gyakran elsikkad, háttérbe szorul a repülés. Egyszerűen természetessé válik.


Highslide JS

Azután az idő előhozza az élményt. Megrajzolva, mélyítve karakterét, csodássá téve a szépet, még szörnyűbbé változtatva a veszélyt. Néha szépítve, néha nagyítva, túlzón. Arcok, gépek, csomagok tűnnek elő ismét. Meg helyek. A helyekről képek. Jó emléket idézők és rosszak. Ha az ember szerencsés, a képek valamilyen formában meg is őrződnek. Az jó, mert akkor tovább adhatóvá válik élmény és tudás. („One picture carries thousand words.”) Bemutatható másoknak is a hely és az élmény. Talán néhány arra érdemes ember, esemény is.

Én ezt szeretném. Előszedve a képet beszélni róla annak, akit érdekel vagy a repülés, ami szerelem és ősi vágy, vagy a gép, mi maga a csoda. Vagy az ember, a katona, ami a maga nemében szintén kivételes. Egyedülálló. Vagy csak a hely, amely lehet egzotikus, érintetlen, vagy akár rombolt. Mindenképpen új, valami szépet tartogató. El nem mesélt történetet magán hordozó. Vagy beszélni csak a képről, ha repülést idéz.

Mert repülni jó. Menjünk hát.

A Szahara

Abból is a Nyugat, a „nem létező”. Az Atlanti-óceán partvidéke Marokkó és Mauritánia, kelet felé az algériai határig Spanyol uralom alatt volt a kolonializmus idején, Spanyol Szahara elnevezéssel. 1956-ban Marokkó, 1960-ban Mauritánia, 1962-ben Algéria vált függetlenné, a spanyol területek (Nyugat-Szahara) hovatartozásáról népszavazásnak kellett volna döntenie 1966-ban.

Mivel ez nem történt meg, a spanyolok elleni harcra 1973-ban létrehozták a Frente POLISARIO-t, (Front Saguia El Hamra és Rio de Oro szabadságáért) elsősorban Algéria és a szocialista blokk jelentős anyagi és politikai támogatását élvezve. 1974-ben Spanyolország elismerte a területen élők önrendelkezési jogát, a népszavazás megtartásának szükségességét. A Marokkói Királyság viszont elutasította a terveket, saját részének tekintve Nyugat-Szaharát.

1975. október 31.-én a marokkói hadsereg bevonult a területre, majd november 6-9 között Zöld Menet elnevezéssel békés felvonulást szerveztek 350 000 résztvevővel a térségbe – jelentős katonai biztosítással. Új harc kezdődött, most már Marokkó ellen, a régi támogatókkal. Marokkó 2600 kilométer hosszú védővonalat épített ki a sivatagban, 130 000 katonát állomásoztatva ott. A védvonal jól kivehető, szemlélhető a magasból – de sajnos nem fényképezhető. II. Hasszán marokkó királya 1981-ben fogadta el a népszavazás megtartásának ötletét. Hosszas tárgyalások után végül 1988-ban az Afrikai Egységszervezet és az ENSZ közbenjárásával Marokkó és a POLISARIO megegyezett a tűzszünet feltételeiben és a referendum lebonyolításában.

1991 óta MINURSO elnevezéssel a területen tevékenykednek a világszervezet munkatársai, illetve még ugyanebben az évben megérkeztek a katonai megfigyelők is tűzszüneti egyezmény betartásának ellenőrzésére. Az 1988-as egyezmény ebben az évben lépett hatályba.


Highslide JS

Nekem ezekkel a megfigyelőkkel adatott meg találkoznom és repülnöm a sivatag felett. Magyarország 2000 májusában küldte az első katonai megfigyelőt a Szaharába. Már az oda-út is kalandosra sikeredett, a technika szertelensége miatt. Párizs helyett Milánói átszállással, jókora késéssel jutottunk csak el Casablancába, ahol megpihenni amúgy is szándékunkban állt. Veszíteni csak egy koraesti városnéző sétát veszítettünk hát a repülőtéri ücsörgéssel. Másnap reggel még várt ránk egy Casablanca – Laavoune út egy marokkói belföldi járaton, Északról Délre, az Óceán partját követve. A volt Szovjetunió „romantikájával, azaz érkezési sorrendben üléssel, kecskével utazó helyiekkel.

Meg a Szahara. Semmi különös, csak a sivatag, mondhatnók. A sivatag, amely a magasból vad, csábító és félelmetes – de már nem érintetlen. Mindenütt magán viseli a nyomunkat. Keréknyomok formájában. Nem tudtam szinte talpalatnyi darabot se fellelni, ami ne lenne már összejárva. Kár. Még jó, hogy az égen csak ideiglenesen marad nyoma az embernek. Ha nem így lenne, az is oly összejártnak mutatkozna már, mint a sivatag.

Laavouneban azután fölvett egy jó öreg, ENSZ-fehérbe öltöztetett „Ancsa” (AN-26, annak, aki nem tudná. De ki ne tudná!). A gép és annak lelke, mozgása, rezdülései nekünk megszokott, francia kísérőinknek kissé félelmetes, rutinos amerikai útitársainknak meg mindegy volt. Az orosz személyzetről mit is mondjak? Aki összefutott velük már valaha, az tudja, aki meg nem, annak meg szinte leírhatatlan, mit is jelent orosz személyzettel repülni.


Highslide JS

Azért megpróbálom. Egyszerűen írva, nekik nem kell más a repüléshez, csak „valami” amibe/re be/ráülhetnek, meg némi felhajtóerő. Az is tény, míg e kettő megvan, sok mindenmásra gondot nem fordítanak… Vér profizmus. A hozzáértésük, vagányságuk, sőt, de csak a felszínes szemlélőknek, lazaságuk – levegőben töltött – óra-tízezrekben mérhető. Percek alatt helyére került minden, amint megérkeztek. Mert érkezni azért később érkeztek, tán kissé mosdatlanul, meg kissé tán borostásan is a távoli helyőrségből, mint az utasok.

A felszállást egy eseménytelen, a légcsavar-zaj monoton brummogásában sivatag-szemléléssel eltöltött negyven perc követte, majd a sima leszállás Smara-ban, kirakodás, átrakodás és továbbindulás még mélyebbre, Kelet-felé, egyre távolabb az Óceántól. Újabb harminc perc az „Üvöltő Egér” gyomrában és már ereszkedtünk is. Békésen szemléltem, füleltem a rutint, fékszárnyak kitérítésének, futók kiengedésének megszokott mozgását és zajait, mígnem tudatosult bennem, hogy nem láttam a „körön” repülőteret. „Ebből bizony sivatag lesz, gondoltam – és már verte is fel az apró kövek millióit a főfutó, majd felüvöltött a megszokott zaj, ami a légcsavarok tollainak negatívba állítását kíséri, és amiből az Üvöltő Egér becenév állítólag származtatható, és már meg is állt a szerkezet.

Megérkeztünk. Tifariti a „település” neve, a „repülőtér” pedig egyike azoknak az ideiglenes, nagy szikláktól megtisztított, kisebb kövekkel körberakott zsebkendőnyi területeknek, amit ideiglenes leszállóhelyként használnak.

szahara3.jpg

Azért szólhattak volna, mire számítsunk! Főképp, hogy az utazásnak még nincs is vége. Vár még ránk egy ukrán helikopter. De az már egy másik hely, egy következő történet…

Címkék: katonai    külföld    sorozat

7 hozzászólás

  1. dr. Nagy Zoltán

    2008. február 4. @ 16:52

    Gratula a cikkhez, valóban ehhez hasonló érzés ott repülni.
    Egy-két korrekció, ha szabad:
    – Magyarország 1995-ben küldött először csapatot a MINURSO-ba, rendőrit.
    – Nyugat-Szahara “fővárosának” korrekt neve: Laayoune vagy El-Ayoun

    Emlékeim szerint ukrán volt a két AN-26-os személyzete, de ez nem biztos….viszont a gép még mindig ua, mint amivel én is repültem!!! :-)))

  2. Repülni jó » Sidi Ali Bir Lahlouban

    2008. február 11. @ 10:04

    […] Előző rész: Repülni jó helyek a világon – a Szahara […]

  3. Repülni jó » Koszovó - első rész

    2008. február 29. @ 13:47

    […] rész: Repülni jó helyek a világon – a Szahara Nézegessen további képeket a […]

  4. Repülni jó » Koszovó - második rész

    2008. március 14. @ 16:28

    […] Alezredes úr korábbi irásai: Koszovó – első rész Sidi Ali Bir Lahlouban Repülni Jó helyek a világon – a Szahara […]

  5. Repülni jó » C-130 Herculessel Irakban

    2008. március 31. @ 11:43

    […] Alezredes úr korábbi irásai: Koszovó – második rész Koszovó – első rész Sidi Ali Bir Lahlouban Repülni Jó helyek a világon – a Szahara […]

  6. Repülni jó » Irak 2 – Helikopterrel Babilonba

    2008. április 14. @ 08:52

    […] Alezredes úr korábbi irásai: C-130 Herculessel Irakban Koszovó – második rész Koszovó – első rész Sidi Ali Bir Lahlouban Repülni Jó helyek a világon – a Szahara […]

  7. Repülni jó » Irak 3 - Ancsával oda-vissza

    2008. május 11. @ 11:00

    […] Alezredes úr korábbi irásai: Irak 2 – Helikopterrel Babilonba C-130 Herculessel Irakban Koszovó – második rész Koszovó – első rész Sidi Ali Bir Lahlouban Repülni Jó helyek a világon – a Szahara […]

Szóljon hozzá!

STA TRAVEL