REPÜLÉS A NAPFOGYATKOZÁS CSODÁLÁSÁRA

Százévenként alkot a természet olyan csodát, mint a teljes napfogyatkozás volt Magyarországon 1999. augusztus 11-én. Hatalmas népvándorlás indult a Szombathely-Szeged tengely felé, ahol a hely száz százalékos élményt kínált. Napvadászok százezrei, szemüvegekkel, látcsövekkel vagy csak egy egyszerű üldögélő székkel felszerelve, mindenféle elképzelhető közlekedési eszközön vágtak neki az tökéletes helynek, legtöbbjük a fenti napon indult a totalitás korábban említett tengelye felé.

Kisebbik fiam hajnalban biciklizett el barátaival a Balatonra, szerencsére a Velencei tónál elakadtak a tömegben. Nagyobbik fiam – logikusan – Budaörsről egy szombathelyi tízemeletes panelház tetejére volt hivatalos, baráti társaságban többed magával zakatolt már reggel valamelyik különvonaton a népünnepély felé. De az egyébként Anti-napvadász feleségem is sokad magával lement a Lánchíd elé a tömegben átélni a felhők miatt csak déli szürkület pillanatait.

Este újra összegyűlt a család, egymás szavába fűződve ömlött a különböző helyszínekről, a sötétség délben világáról szóló beszámoló. Közös élményként újra átéltük az új napfelkelte színorgiáinak pillanatát és a tömeg extázisát, majd két órán keresztül ide-oda kapcsolgatva néztük újra a csodát az összes fogható magyar és külföldi televízió esti összefoglalóiban.

Jómagam a MALÉV által szervezett különleges repülésen vettem részt a napfogyatkozás tiszteletére. A pilóták Tóth László és Gurály Béla kapitány urak, akik a MALÉV Boeing 737 típusú repülőgépével teljesített áthúzásaikkal a repülőnapok állandó szereplői, miközben e különleges látványrepülésekre már utasokat is szerveztek. Ebből logikusan következett repülés indítása a teljes napfogyatkozás csodálására.

Winkler Péter a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) Távérzékelési Központjának vezetője is részt vett a repülés előkészítésében.
– Eredeti elképzelésünk szerint, az intézet helikoptert bérelt volna, amellyel Tihany környéke felett lebegve a mintegy 4000 méter magasságból filmeztük volna le a természet fényeinek változását a napfogyatkozás alatt, de különböző okok miatt ez nem sikerült. Igy nagyon örültem annak, hogy a MALÉV légijáratot indott ezen jeles természeti jelenség megfigyelésére. Gurály Béla kapitánnyal közreműködve megterveztük a repülési útvonalat, amely a totalitás vonalát, azaz a Szombathely-Szeged vonalat követte. Célunk nem a nap közvetlen megfigyelése a napfogyatkozás alkalmából, hanem a nem mindennapi természeti jelenség által kiváltott fény-árnyék játék megörökitése és megfigyelése, amelyet csak nagy magasságból lehet elvégezni. Felejthetetlen élmény volt látni 11 000 méter magasságból a nappali éjszakában felvillanó vakuk fényeit a Balaton partján. Olyannyira, hogy már meg is beszéltem Gurály kapitánnyal 2081-ben, a következő teljes napfogyatkozáskor újra találkozunk.

A repüléshez az utasok és a sajtó képviselői a kormányváróban gyülekeztek, majd beszállás előtt az erekélyről hagyományos módón megtekintettük a napfogyatkozás “előkészületeit”, aztán felszálltunk Győr irányába. A pilóták szívükön viselték az utasok igényét, mert a repülő mindkét oldalát váltakozva az egyre sötétülő nap felé fordították, nagyon kedvesen felkérve az éppen időszerű oldalt, hogy vegye fel a védőszemüvegét. A kijáratnál megtudtam, hogy a manővereket a harmadik pilóta, a mürepülőként inkább ismert Veres Zoltán számította ki. Edzetlenebb utasok kicsit már belegabalyodtak az állandó meredek fordulókba, bár ennek köszönhetően láttam be Európa közepébe az Alpok hósipkáin táncot járó fények és a kifejlődő sötétség elmondhatatlan élményének beszippantásával. Szombathely-Tihany között éltük át a sötétséget délben, a teljes napfogyatkozást, alulról állandóan villogó kicsi szentjánosbogarak – villanó vakuezrek – társaságában. A fedélzet maga a néma elmélyülés, nincsenek tapsok, mint a földiek esti tv-s reprízében.

A napfelkelte lassú megindulása Tihany – Siófok felett körözve maga volt az újjászületés, szinte beleláttam a füredi fehér templomba, ahol annak idején megkereszteltek. A Balaton Keszthelyig nyúló soha nem látott vibrálóan zöld melegséget árasztó kutyanyelve – fentről szinte semmi léptékű, azóta sokszor velem van lehunyt szemem vetítővásznán a füredi fehér templommal együtt. Ahogy a fény erősödött, kezdett helyreállni a rend a repülőn is, a tv stábok riporterei felvették az esti bevezető mondatokat, lassan leszálltunk, mikor a kerekek földet fogtak, hálás közönségként a szokásos tapsra fakadtunk. Majd már újra a kormányváróban pezsgő, emléklap, koccintás, újabb gratuláció a személyzetnek és a szervezőknek, aztán ki-ki el…..

Pontosan nyolc éve történt és a következő tisztelgő repülésig márcsak 74 év van hátra.


Címkék: lélegzetelállító    polgári

Szóljon hozzá!

STA TRAVEL